Hogyan is kezdődhetne egy hamisítatlan magyar blog, mint panaszkodással.

Most értem el arra a pontra, hogy bizony ha nem találok munkát, alapvető dolgok fognak kiesni az életemből. Olyan dolgok amely az alap egyetemista életszínvonalból nem hiányozhatnak, gondolok itt a sörre és cigire.

Az ügy érdekében ma CV-t írtam, és rágugliztam a "Rengøring Aalborg" avagy a "Takarítás Aalborgban" kulcsszavakra.  A Gugli most sem hagyott cserben, legalább 10, a közelben lévő vállalat e-mail címét tudtam meg, amely teljesen alkalmas hogy rendkívül motivált és fűt-fát ígérő jelentkezési levelem elküldjem.

Bizony nem egy épületes és világmegváltó hivatás, de hát szükség törtvényt bont, és itt egyébként is jó pénzt lehet vele keresni. (100 DKK/ óra = 4000 HUF/óra... ugye vagány?)

De persze a törpök élete nem csaj játék és mese.. hallottál már a gonoszról? A csúf, kopasz, többi egyetemistáról? Igen, a legnagyobb probléma hogy sokan vagyunk. Jómagam a University College Nordjylland nevű, roppant igényes és színvonalas oktatási intézményben tanulok egy Marketing Management nevű szakmát. De sokan vannak így. És egyre többen.

A 140 ezres város egyszerűen nem bír el több mint 10 ezer itt tanuló diákot, akik mind "part-time-job"-ot akarnak. Nem! Menjetek haza! Csak én akarok maradni. És akkor majd nem nekem kell CV-t küldeni a céghez, hanem a cég lesz olyan kedves, és miután előzetesen egyeztetett a titkárnőmmel, méltóztatom fogadni, és megengedem hogy felajánljon egy munkát...

De erre nem sok esély van. Úgyhogy marad a dán tanulás, az egyetem, és a sokszor reménytelennek tűnő munkakeresés.

Munkát egyébként nem nehéz találni, ha beszéli az ember az országban honos nyelvet, jelen esetben a dán északi dialektusát. Ez azért érdekes, mert mint kishazánkban, itt is óriási különbségek vannak az adott régiók nyelvjárásai között. A Koppenhágaiak röhögnek a Jytlandiakon, a Jytlandiak pedig nemes egyszerűséggel nem értik mit beszélnek a 'sznob' Københavnerek....

De nekem igazából mindegy is, egyiket sem értem.

No, ennyi félrebeszélés után rá térek a cím adta második témámra, a nincs NŐ-re. Az Asszony, akivel 4 éve őröljük a búzát egy malomban (értsd képletesen, bár egy ilyen melóért itt most a fél vesémet eladnám), kötelező gyakorlatát tölti Budapesten. Az Ő mesterségének címere HM, avagy Hospitality Management, magyarul Vendéglátás.

5 hétet kell kibírnom anélkül hogy bárki rendet rakna, mosna, mosogatna, vagy főzne helyettem. Az önellátással nem voltak problémáim eddig, mivel azt hittem önellátó vagyok. Tévedtem. Egy hét alatt putrit csináltam a szobából, ahol még a plafon is leszakadt egy darabon (egy ázást követően amelyet fél évig jelentettünk be hetente a 'BoldogÉlet' névre hallgató tulajdonos cégnek, akitől a lakást béreljük).

A konyhában penészes a fal, amelyet már lebontottak, felfalaztak, csak visszavakolni felejtettek el, úgyhogy a konyha falán csodálatosan fel lehet fedezni a 100 éves viking motivumokat, és barlangrajzmaradványokat.

Az utolsó 'topic' amit érinteni szeretnék (ugye milyen idegesítő amikor az emberek indokolatlanul idegen szavakat csempésznek a mondatukba?), a betegségem.

21 nyarat éltem meg eddig a Föld nevű bolygón, de ilyet én még nem éltem. Megfázással kezdődött az uszodából hazafele jövet, torokgyulladással folytatódott és fül-tőgyulldással tetőzött az átok. Most már köhögök is, de mit sem számít. Holnap 11:30 ra vagyok hivatalos Hansen és Junge rendelőintézetébe, amely 2 utcányira van innen, és várhatóan mintegy 400 DKK (15 000 HUF) értékben fognak orvosságot felírni.

Tekintve azt, hogy az alapvető ellátással (sör+cigi) is gondok vannak, nem tudom hogyan fogom kigazdálkodni eme hasztalan és aránytalanul túlpozícionált placebót... De ez már a jövő zenéje...

Találnom kell egy állást....